2013. június 11., kedd

Matthew Quick:Napos oldal

Mind a könyvről, mind a filmről jó véleményeket hallottam, így bátran álltam neki. A történet azzal kezdődik, hogy Pat nemrég szabadult ki az elmegyógyintézetből - vagy ahogy ő hívja, a borús helyről -. Legfőbb célja, hogy véget érjen a "különidő" és újra együtt lehessen a feleségével, Nikkivel. A cél elérése érdekében mindent megtesz, ami tőle telik, példának okáért kedves lesz az emberekkel.


A könyv nagyrésze erről szól: Pat próbál jobb ember lenni - először csak a felesége kedvéért, ám fokozatosan fejlődik, anélkül, hogy észrevenné. Igazán szeretetreméltó lesz a könyv végére. Pat szerint az élet egy film és mint olyan, mindig jól kell végződnie.
Ebben a reményben éli mindennapjait; ám ahogy telnek a napok, kezd rájönni, hogy nem minden úgy van, ahogy ő képzeli. A barátai és családtagjai nem akarnak beszélni Nikkiről - az említésére hallgatásba burkolóznak és más témára terelik a szót. Mi történt Pattel, ami miatt be kellett mennie a borús helyre?

Meg kell mondanom, a megoldás elég hétköznapi volt és a legtöbb ember ezért nem kerülne elmegyógyintézetbe; bár Pat a dührohamai miatt került oda. Pár szereplőt jobban el tudtam volna képzelni ott.

Nagyon sokszor volt emlegetve a foci, szerintem túl nagy hangsúlyt fektettek rá. Emellett sajnáltam Patet az apjuk miatt, nehéz lehet olyannal együtt élni, akinek egy-egy meccs eredményétől függ a hangulata.

Habár nagyon örültem, hogy olyan regények is említésre kerültek, mint például A nagy Gatsby, Az üvegburaZabhegyező, ám annak kevésbé, hogy szó szerint az egész cselekményt leírták. Még a végét is, ami elég zavaró tud lenni, ha - hozzám hasonlóan - még nem olvastad a regényt.

Nagyon tetszett, hogy a főhős mennyire bízik Istenben és mindig próbál pozitív lenni.

A könyv végén Pat annyira közel került a napos oldalhoz, amennyire az ő helyzetében lehet.

Egy-két érdekes idézet:
... az élet nem egy családi film. A való életben gyakran végződnek rosszul a dolgok (...) az irodalom ezt a valóságot próbálja dokumentálni, miközben bemutatja, hogy az emberek képesek ezt méltósággal elviselni. 

Még ha épp felhők borítják is az eget, előbb-utóbb előragyog mögülük a nap, ami arra emlékeztet, hogy nem szabad feladni...

Pontozás: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése